Szevasztok!
Az utóbbi időben velem nem sokat találkoztatok, mert más úton járok.
Srácok, und Lányok:
Bevallom mindenki előtt, hogy ahogy olvastam soraitokat, részint a hiánytól másrészt viszont a meghatottságtól itt sírdogálok a gép előtt. Köszönöm nektek, hogy ilyen szépen emlékeztek rá, köszönöm, hogy ennyire szerettétek őt, ahogy ő is titeket. Köszönöm a méltató gondolatokat, köszönöm továbbá Apámnak, hogy ilyen mély nyomot tudott hagyni emberekben, ezzel is bizonyítván, hogy a legjobb ember volt akit valaha ismertem. És nem utolsó sorban köszönöm nektek azt, hogy oly sokszor mosolyra fakasztottátok, és hogy széppé tettétek életét!
Tóth István
|