Az az igazi teljesítmény.
Bizonyám. Avvolt, hogy az első pár dalnál erősen kellett koncentrálnom, hogy halljam a hallanivalót, olyan hangos volt a beszélgetés, röhögés, stb. A harmadik-negyedik után rájöttek, hogy egészen tisztességes hangcucc van a gitárhoz kötve, így egy picit csökkent a zaj, mert nem nagyon tudták túlkiabálni Tinit. Persze így is végig megvolt az amúgy igen zavaró hangzavar, üvegcsörgés, hangos b+-ezés, röhögés, stb. Egy óra elteltével Tini megköszönte "ezt a koncentrált figyelmet", de néhány fiatal leányzó visszatapsolta. Jött a Sárika, meg az ilyesmik, ekkor kezdett emelkedni a hangulat, és csökkenni a zaj. (amikor elkezdte játszani, a sikára néhány IQ-bajnok a rájuk jellemző hanghordozással bekiabált: Yo!  ), majd megint le a színpadról, de utána már sokkal többen tapsolták vissza, aztán egy leányzó kérésére a Földvár felé félúton (ennek már kimondottan nagy sikere volt), utolsóként pedig a Ha én rózsa volnék - hangos, hosszas taps kíséretében. Szal a helyzet nem volt reménytelen, csak rettenetesen szomorú.
|
