Üdv mindenkinek, megérkeztem én is.
Látom, sokan írtatok már a Madách-beli gáláról. Sokkal töbet én sem tudok hozzátenni, nagyon szép volt, méltó Tinihez. Sajnálom, hogy az estin már nem tudtam ott lenni, de a Ha én rózsa volnék mindenért kárpótolt.
Aki nem volt ott, nem feltétlenül tudja, miért ájuldozik itt mindenki a Ha én rózsa volnékon.... A történet röviden annyi, hogy miután Tinit felhívták a színpadra, szépen megköszönte minden művésznek és a közönségnek is az estet. Nagyon meg volt illetődve, majd Mahó Andi behozta a gitárját, hogy már pedig énekelnie kell.
Tini fel is vette és mondta, hogy hát egy dal még nem hangzott el az esten, úgyhogy most ezt fogja elénekelni. El is kezdte szépen a dalt: bevezető....."Ha én rózsa volnék, mindig..." És itt abbahagyta, néma csend a színpadon, a nézőtéren, valami nem stimmel.... "Gyerekek, nem tudom eljátszani, meg vagyok hatódva.." és arcát a kezébe temetve elfordult egy pillanatra. A közönség pedig vastapsban tört ki. Meg könnyekben.
Hát, tudjátok, nem volt egy utolsó érzés, átélni, hogy Bródy János a meghatottságtól nem tudja elkezdeni a Ha én rózsa volnékot, amit körülbelül ötvenezerszer énekelt már színpadon. Míg élek nem felejtem el azt a pillanatot, az biztos.
|
)