Ma kezembe akadt egy antikváriumban az Anekdoták a hőskortól napjainkig ('66-'86) c. kiadvány, melyben különféle történeteket olvashatunk magyar és külföldi zenészekről, zenekarokról. Természetesen Illés és Fonográf sztorik is találhatók a könyvben, íme egy kis ízelítő:
"ILLÉSÉK BEÁZÁSA
Kevesen emlékezhetnek rá, de a Parkban egy építészeti "haditett" is Illésék nevéhez fűződik. 1965-ben már az újjáalakult nagy Illés játszott a parkban. Egyik fellépésük alkalmával zuhogott az eső, s a zenekar a meglehetősen fázós hangulat felmelegítése érdekében a kupola előtti, sátortetős színpadon elkezdett "hülyéskedni". Esernyőket feszítettek ki, figuráztak, s egy szeles mozdulat eredményeként átbökték az esőtől már hasas ponyvát, s a víztömeg a nyakukba zúdult. Viszont sikerült feloldaniuk a hangulatot, óriási tapsot, "újrázást" kaptak a közönségtől. Az incidens után döntött úgy a Park vezetősége, hogy a "tábori" színpadot komolyabbra, műanyag tetősre cseréli."
Néhány Neoprimitív szöveg-ferdítéssel is megtűzdelték a könyvet, mint pl.: Lehányom én (Lehetett volna), Melinda (Sárika) stb.
|
