Színváltás: |
|
hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2009.06.27 22:16:40 (Szo) 17150. |
Én úgy vagyok vele, hogy tudomásul veszem, hogy megkerülhetetlen. Vannak olyanok (voltak), akik soha nem vonzottak, vagy idővel érdektelenné, mi több, ellenszenvessé váltak pl. a modorosságuk miatt, de abban a pillanatban, amikor eltávoztak, klasszikussá, megismételhetetlenné, változtathatatlanná váltak. Pl. Sárdy János, Inke László, Luis de Funes..., M. Jackson. Ők, azt hiszem, a maguk módján zsenik voltak, legfeljebb nem akartam ezt tudomásul venni. | |
Előzmény: 17139, Lilike |
benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2009.06.27 20:27:57 (Szo) 17148. |
Ha jobban belegondolunk, kb. tíz éve nem volt érdemben jelen a "pop-piacon", a hétköznapokban nem lesz feltűnő, hogy már nem él. Arról függetlenül, ilyenkor megáll egy pillanatra az ember és elgondolkodik. Én már kb. 20 éve nagyon nem szerettem, amit csinált, de azért a Billy Jean meg a Thriller akkora muzsikák, hogy sok mai sztárocska sírva verné a s*ggét a földhöz, ha csak egy riffet tudna írni, ami beleférne ezekbe a dalokba. És ne felejtsük el, amiket McCartney papával készített. Kár érte, na, de nem most veszett ő el, hanem még a 80-as években. Zeneileg legalábbis mindenképp. Sőt, ha jobban belegondolunk, az egész karrierjébe, ahogy gyerekként bazári majmot csinált belőle az apja, már akkor belekódolták a szerencsétlenségét. | |
Előzmény: 17139, Lilike |
Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2009.06.27 15:07:34 (Szo) 17139. |
Én sem szerettem soha Jackot, de azért mégis csak egy ikon volt...basszus, mióta az eszemet tudom, jelen volt és tényező volt a popzenében, tök fura, hogy nincs többé... | |
Előzmény: 17136 |
<< 1 >> |
|