Nem szabad elfelejteni, hogy annak idején a Még fáj minden csók is hasonló megbotránkozást váltott ki (már amennyire én tudhatom a feljegyzésekből), de volt egy lényeges különbség: az ott és akkor teljesen új volt, mindenkinek joga volt szeretni és nem szeretni. Az István viszont egy létező darab, amely megért sok méltán emlékezetessé vált előadást, és kialakított maga körül egy mércét. Ezt a mércét illetlenség volt ilyen színvonaltalanul alulmúlni. Értem én, hogy Alföldi most egyéb okok miatt eléggé ontopic, meg hogy jól el lehetett adni a nevével a jubileumi előadást, de hosszú távon az ilyen botrányos dolgok mindig többet ártanak a darab nimbuszának, mint amennyit az aktuálisan megnövekvő érdeklődés hoz. Sőt, már rövid távon is látszanak a hátulütők: biztos vagyok benne, hogy nem Éva az egyetlen, aki ezek után el sem akar menni az előadásra, amelyre jegyet vásárolt. Én sem szeretnék. Az István, a király túl értékes alkotás ahhoz, hogy ilyen gyengén kerüljön megjelenítésre.
|