Kedves Kluboschok!
Az I.K.3.0. kapcsán már oly’ sok minden elhangzott és elhangzik pro- és kontra. Magam részéről tegnap (aug. 30.) láttam az előadást az Arénában, és csak pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni a témához. Maga a mű ott van mindannyiunk szívében, lelkében, ha úgy tetszik: mindenkinek - gondolataiban, érzéseiben - megvan a maga „István, a király”-a. Ezért talán nincs is - önmagában abban - semmi meglepő, hogy ki-ki a saját elképzeléseivel hallgatja, nézi a produkciót: füllel, szívvel, ésszel.
Nekem - természetesen, tiszteletben tartva mások véleményét - „bejött” az előadás. A mondandó, a darab üzenete fájdalmasan aktuális, s a rendezői koncepció - amint azt a reakciók bizonyítják is - éppen erre tapintott rá. S félő, még ha össze is törjük azt a bizonyos képzeletbeli tükröt, melyet a mű, s ezen előadás elénk tart, az bizony nem változtat azon, amit benne látunk. Amit a zenei oldalról el szeretnék mondani: volt - szerintem még a kritikus fülek számára is - jó néhány kiemelendő pillanat: pl. Tompos Kátya végig nagyon szépen énekelt.
Összességében: Rendkívül fontosnak érzem, hogy éppen most, éppen itt, éppen nekünk létrejött ez az előadás!
|
