"Számomra az volt rendkívül izgalmas, hogy ez az ellentmondás különféle formákban végighúzódott az egész magyar történelmen. Ez már az államalapításkor is alapkonfliktus volt"
Ez így van, bár ezek a különféle formák tényleg elég különfélék voltak. Ezért nem volt korrekt az a fajta deheroizálás, ami az adott rendezésben látható volt. A jelenlegi KKV-kről (Két Kedves Vezető) a hálátlan utókor egy ideig úgyis elég méltatlanul fog megemlékezni, és ezt a kollektív emlékezetet csak az idő tudja majd tisztábbra mosni. Úgy tűnik, Alföldi abból indult ki, hogy minden vezetőnk olyan volt, mint ezek, és mivel úgyis csak az idő mosta tisztára őket, nem jár nekik alapértelmezett, feltétel nélküli tisztelet.
Csakhogy ebben téved. Cseh Tamás pl. énekelt egy olyan újkori magyar politikusról, aki a lelkiismerete súlya alatt lelőtte magát, és egyébként is tudható a krónikákból, hogy abban a korban nem volt annyira ritka a valódi felelősség. Amikor pl. valaki saját kezűleg mentette ki az árvízben úszókat, nem csak homokzsákot pakolt, amíg a sajtó ott volt.
De ettől függetlenül poénból ma megnéztem az első X-faktort, és rendszerint az ő véleménye érdekelt a legjobban.
|