A bab
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek egy borzasztó szenvedélye volt, a BAB evés. Nagyon szerette, de aztán mindig jött a megszégyenítő és úgymond életes visszahatás. Egy nap megismert egy lányt és megszerette. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ebből házasság lesz, ez a fiatalember azt gondolta: - "Ez a nő soha nem fog egy házasságban megmaradni velem" - ezért egy nagy áldozatot tett. Feladta a babevést. Röviddel ezután megházasodtak és pár hónap múlva hazafelé menet a munkából az autója elromlott és hazatelefonált, hogy később érkezik, mert gyalog kell az utat megtennie. Ahogyan fáradtan gyalogolt, egy étteremből finom illatok áradtak ki. Bement és nem tudott ellenállni a kísértésnek. Arra gondolt, hogy még hazáig jó pár km-t kell megtennie és közben a bab hatásától meg tud szabadulni. Leült és rendelt, . . . mire felállt, hogy hazainduljon, három nagy adag BAB-on volt túl. Az úton hazáig volt sok dirr-durr. Mire hazaért, elég biztonságosan érezte magát. A felesége az ajtóban fogadta, valamilyen különleges lelkesedés volt az arcára írva. Ezt mondta: "Kedvesem, egy nagyon csodálatos meglepetésem van a számodra vacsorára. " Bekötötte a szemét és az ebédlőbe vezette férjét, leültette helyére az asztalfőre és megígértette vele, hogy nem próbál lesni. Ekkor hősünk úgy érezte, hogy a babnak a hátramaradt energiája fel akar szabadulni. Csodával határos módon, éppen akkor csörrent meg a telefon kint a konyhában. A feleség hirtelen magára hagyta férjét, aki ennek most nagyon örült. Ülő helyzetében testsúlyát egyik felére helyezte és engedte a kitörést útjára. Ez pedig nem csak hogy hangos volt, de érett is, mint a záptojás. Lélegezni is nehezére esett, ezért zsebkendőjét elővette és legyezte maga körül a levegőt. Alig hogy kezdte jobban érezni magát, egy másik reakció rohant megfékezhetetlen útján. Ez úgy hangzott, mint egy öreg diesel motor és a szaga. . . . óh az még szörnyűbb volt. Ekkor már a karjával is próbálta hajtani a levegőt, remélve, hogy a bűz elszáll. Rémületére újabb gázok szabadultak fel, amibe már az ablakok is beleremegtek, és az asztalon lévő virágcsokor virágainak feje is lehajolt. Közben a férj fülét a távoli telefonbeszélgetésen tartotta, hogy biztonságosan érezze magát. Hamarosan hallotta feleségét, ahogy mondja - viszont hallásra - ekkor a férj összehajtotta zsebkendőjét, összekulcsolta kezét és várta mozdulatlanul ülve, ahogyan felesége közeledett. A nő megkérdezte: - "ugye nem leselkedtél, Kedvesem?" "Ó dehogy, hiszen megígértem" - válaszolta férje. Ekkor a felesége levette szeméről a kötést és elkiáltotta magát: MEGLEPETÉS!!! A férj megrémülve látta, hogy 12 vendég ül az asztal körül az ő születésnapi vacsoráján.
|
