Annához kapcsolódva... Én nem voltam eleinte annyira közeli (személyes) kapcsolatban a fiúkkal, de miután bármikor oda lehetett menni hozzájuk, kérdezni, beszélni pár szót...- egy idő után valahogy pofáról csak ismerősök lehettünk nekik...!
Valamelyik ilyen beszélgetés alkalmával Lajos felhívott az emeleti büfébe egy sörre..(ez elképzelhetetlen nagy kiváltságnak számított, hiszen a klubnapokon az egy elzárt - mai kifejezéssel V.I.P. területnek számított!)
Amíg mentünk fel a lépcsőn, igyekeztem a lehető legközömbösebb pofát vágni, mint akivel ez naponta többször előfordul, de közben feszítettem, mint pók a lucernásban, és a szemem sarkából azt figyeltem, hogy látják-e elegen...
Tudom, hogy nem egy nagy történet, de a hangulatunkból, tiszteletünkből talán visszaad valamit...
|
