A matula.hu oldalon találtam az ötven legnagyobb magyar hatodikjaként :
Szörényi Levente
Szörényi a legszebb példája a rock hatalmának: másként egy hozzá hasonlóan csúnyácska, alacsony fiúból sosem lehetett volna a legmenőbb srác a városban, akinek a legjobb csajok keresték a pillantását hétről-hétre. Ettől persze lehetett volna egy üresfejű pozőr is, de nem. A helyzet az, hogy itthon senki nem tudott olyan tökéletes dallamokat írni, mint amilyeneket a Levi írt, legyenek azok az Illés korszakalkotó slágerei, a Fonográf fineszes popdalai, az István a király tömegénekeltető kórusai, vagy éppen a szólólemezeinek gitáros kalandozásai. Szörényi felett azóta persze elszállt az idő, viszont az is túlzás, ahogyan a média hajlamos valamiféle futóbolondnak beállítani, csak mert az ősmagyar miszticizmus a hobbija. Szörényi Levente ugyanis a kattanása ellenére egy nagyon kedves ember, és különben is, írhat évente három Árpád népét is, nála fontosabb alakja akkor sem lesz a hazai rockzenének, egyszerűen azért, mert ezt itt ő találta ki
|
Meg nekem nem alacsony