Ha csak gondolataid vannak, azok még "csak magadnak" is lehetnek, nem biztos, hogy ki akarnak jönni... Ebben a "kijönni akarás"-ban, amit írtam, több van ennél...
Egyszerűbb formában ez a közlésvágy, ami egy egészen természetes emberi dolog - de ha művészi szintre emelik az alkotók, akkor lesz az alkotás...
Van mégegy kulcs is, az ihlet, ami erőlteti a kijönni akarást.
A tehetség viszont szerintem csak részben veleszületett dolog, ahogy írod, de nagy jelentőséget tulajdonítok az ember környezetének, amiben felnő, amiben él, ami hatással van rá (minden, még a fal színe is hat az emberre), a különféle társaságok, akikkel kapcsolatban van (család, haverok, suli, stb.).. Mindezek a tényezők alakítják ki az emberben, hogy mi iránt fog érdeklődni, milyen intenzíven - ha nagyon, és sokat is foglalkozik valamivel az illető, eljut arra a szintre, hogy "tehetséges"-nek mondják, pedig csak nagy gyakorlata van. (Már a kisgyerekkorban elkezdődik!)
Nagyjából tehát szerintem az alkotás ezek alapján így épül föl: művészi közlésvágy (az ihlettel), művészi tudás + képességek (genetikai, gyakorlati, elméleti [a sok gyakorlat meghozza az elméleti tudással megegyező szintet]).
(Tanítás [deduktív]: az ember magától is ki tudná találni pl. a természettudományokat [induktív úton], de sokkal több időbe kerülne, mintha elmondanák neki, hogy ezek vannak -- mindkét úton eljut ugyanaddig az ismeretig... - ugyanígy a "zeneszerzés-, versírás-tanítással")
|
