Színváltás: |
|
Az Utolsó Európai | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.04.26 14:16:23 (Csü) 9689. |
Alapvetően egyet tudok érteni ezzel a megközelítéssel, különösen ami a környezeti hatásokat illeti. Ahogy Moldova írta: nem mindegy, hogy ha a gyerek otthon nekiesik a polcnak, egy fedő esik a fejére, vagy egy Dante-kötet! Azt elég pontos megállapításnak érzem, hogy a tanulás lerövidíti az utat ahhoz, amit az emberiség már kitalált, bár azért az a veszély megvan benne, hogy így nehezebb lesz más/új eredményre jutni, mint amire a többség eddig jutott - magyarán elveszíthetünk valamit, amiben ott van a forradalmi újítás lehetősége. Pl. Schönberg sem állhatott volna elő a dodekafon megközelítéssel, amit a jövő századok új zenei alapvetésének szánt - más kérdés, hogy ebből nem valósult meg semmi. Túlbecsülte volna magát? Nem: a jövőt becsülte túl. Azt is gondolhatnánk, hogy korszakos zsenik számára a tanulás bizonyos fokon túl legalább annyi veszélyt rejteget, mint amennyi lehetőséggel kecsegtet, de hát korszakos zseniből - a definícióból következőleg - igen kevés van. Mindenki más jobban teszi, ha éjjel-nappal tanul... |
|
Előzmény: 9683, Gábrosz <; |
Gábrosz <; | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.04.26 11:16:24 (Csü) 9683. |
Ha csak gondolataid vannak, azok még "csak magadnak" is lehetnek, nem biztos, hogy ki akarnak jönni... Ebben a "kijönni akarás"-ban, amit írtam, több van ennél... Egyszerűbb formában ez a közlésvágy, ami egy egészen természetes emberi dolog - de ha művészi szintre emelik az alkotók, akkor lesz az alkotás... Van mégegy kulcs is, az ihlet, ami erőlteti a kijönni akarást. A tehetség viszont szerintem csak részben veleszületett dolog, ahogy írod, de nagy jelentőséget tulajdonítok az ember környezetének, amiben felnő, amiben él, ami hatással van rá (minden, még a fal színe is hat az emberre), a különféle társaságok, akikkel kapcsolatban van (család, haverok, suli, stb.).. Mindezek a tényezők alakítják ki az emberben, hogy mi iránt fog érdeklődni, milyen intenzíven - ha nagyon, és sokat is foglalkozik valamivel az illető, eljut arra a szintre, hogy "tehetséges"-nek mondják, pedig csak nagy gyakorlata van. (Már a kisgyerekkorban elkezdődik!) Nagyjából tehát szerintem az alkotás ezek alapján így épül föl: művészi közlésvágy (az ihlettel), művészi tudás + képességek (genetikai, gyakorlati, elméleti [a sok gyakorlat meghozza az elméleti tudással megegyező szintet]). (Tanítás [deduktív]: az ember magától is ki tudná találni pl. a természettudományokat [induktív úton], de sokkal több időbe kerülne, mintha elmondanák neki, hogy ezek vannak -- mindkét úton eljut ugyanaddig az ismeretig... - ugyanígy a "zeneszerzés-, versírás-tanítással") |
|
Előzmény: 9677, benzol |
benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.04.26 09:16:45 (Csü) 9677. |
Ez nem elég. Születni kell rá, anélkül nem ér semmit az egész. Vannak gondolataim, elolvasom a költészet szakirodalmát, megtanulom rendesen mit és hova, mégsem lesz belőlem nagy költő, ha nincs hozzá tehetségem. | |
Előzmény: 9675, Gábrosz <; |
<< 1 >> |
|