Színváltás: |
|
benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.04.26 18:26:04 (Csü) 9706. |
Schönberg és a dodekafónia: Kétségkívül létező elvi alapokra helyezte a dolgot, csak hát épp a zene lényege veszett el irányzatában. A dolgok természetes folyamatok mentén megvalósuló alakulása, fejlődése, valamint az az aprócska kívánalom, hogy élvezhető legyen az a zene :| | |
Előzmény: 9689, Az Utolsó Európai |
Az Utolsó Európai | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.04.26 14:16:23 (Csü) 9689. |
Alapvetően egyet tudok érteni ezzel a megközelítéssel, különösen ami a környezeti hatásokat illeti. Ahogy Moldova írta: nem mindegy, hogy ha a gyerek otthon nekiesik a polcnak, egy fedő esik a fejére, vagy egy Dante-kötet! Azt elég pontos megállapításnak érzem, hogy a tanulás lerövidíti az utat ahhoz, amit az emberiség már kitalált, bár azért az a veszély megvan benne, hogy így nehezebb lesz más/új eredményre jutni, mint amire a többség eddig jutott - magyarán elveszíthetünk valamit, amiben ott van a forradalmi újítás lehetősége. Pl. Schönberg sem állhatott volna elő a dodekafon megközelítéssel, amit a jövő századok új zenei alapvetésének szánt - más kérdés, hogy ebből nem valósult meg semmi. Túlbecsülte volna magát? Nem: a jövőt becsülte túl. Azt is gondolhatnánk, hogy korszakos zsenik számára a tanulás bizonyos fokon túl legalább annyi veszélyt rejteget, mint amennyi lehetőséggel kecsegtet, de hát korszakos zseniből - a definícióból következőleg - igen kevés van. Mindenki más jobban teszi, ha éjjel-nappal tanul... |
|
Előzmény: 9683, Gábrosz <; |
Gábrosz <; | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.04.26 11:16:24 (Csü) 9683. |
Ha csak gondolataid vannak, azok még "csak magadnak" is lehetnek, nem biztos, hogy ki akarnak jönni... Ebben a "kijönni akarás"-ban, amit írtam, több van ennél... Egyszerűbb formában ez a közlésvágy, ami egy egészen természetes emberi dolog - de ha művészi szintre emelik az alkotók, akkor lesz az alkotás... Van mégegy kulcs is, az ihlet, ami erőlteti a kijönni akarást. A tehetség viszont szerintem csak részben veleszületett dolog, ahogy írod, de nagy jelentőséget tulajdonítok az ember környezetének, amiben felnő, amiben él, ami hatással van rá (minden, még a fal színe is hat az emberre), a különféle társaságok, akikkel kapcsolatban van (család, haverok, suli, stb.).. Mindezek a tényezők alakítják ki az emberben, hogy mi iránt fog érdeklődni, milyen intenzíven - ha nagyon, és sokat is foglalkozik valamivel az illető, eljut arra a szintre, hogy "tehetséges"-nek mondják, pedig csak nagy gyakorlata van. (Már a kisgyerekkorban elkezdődik!) Nagyjából tehát szerintem az alkotás ezek alapján így épül föl: művészi közlésvágy (az ihlettel), művészi tudás + képességek (genetikai, gyakorlati, elméleti [a sok gyakorlat meghozza az elméleti tudással megegyező szintet]). (Tanítás [deduktív]: az ember magától is ki tudná találni pl. a természettudományokat [induktív úton], de sokkal több időbe kerülne, mintha elmondanák neki, hogy ezek vannak -- mindkét úton eljut ugyanaddig az ismeretig... - ugyanígy a "zeneszerzés-, versírás-tanítással") |
|
Előzmény: 9677, benzol |
<< 1 >> |
|