Tényleg gyerekek, beszéljünk egy kicsit a Ki mit tud-ról. (vagy kimittud, vagy Ki mit tud?, vagy akármi )
Mivel egy produkció kivételével én is a közönség szemével láttam a dolgokat, talán részben objektív vagyok. Illetve mégsem, mert nyilván ahányan vagyunk, annyiféle szempont alapján értékeljük a fellépéseket. Nálam pl. egyértelműen a győri leányzó vitte a prímet - nyilván részben azért, mert saját kishúgom példáján is látom, mennyire komoly elismerést érdemel, ha valaki ilyen fiatalon egy ilyen rendes, szép, összeszedett produkciót nyújt, mint Ő - én Rá is szavaztam.
Ettől függetlenül persze mindegyik másik is tetszett. Az Utolsó Európai és Zé azért, mert olyan, mintha testrészük lenne a gitár, Kata azért, mert elképesztő hangja van és belülről szólnak a dalok, ha Ő énekel, Rocktóbert tisztelem a bátorságáért, amiért hangszer nélkül is kiállt, a Gondolsz-e majd rám-ot játszó srácot (millió bocsi, de elfelejtemm a neved ) azért, mert ügyes gitáron, és jól énekelt, az Ördög házaspárt a profizmusáért, Narday urat a szenzációs humoráért, és ugye még sorolhatnám, de minek? Játék volt, jó volt, én legalábbis nagyon jól éreztem magam, és annak örülök különösen, hogy bár se hangom, se gitártudásom, de ez volt az első alkalom, amikor már nem izgultam annyira, mint eddig mindig, és most már nem féltem, hogy elrontom a szöveget, mert amikor elfelejtettem, melyik versszak jön (1-2-szer volt ilyen), akkor csak végiggondoltama történetet (játék közben), és már eszembe is jutott. Korábban ez a nagy izgalom mellett esélytelen volt.
És nagyon sokat segített, hogy figyelt rám a közönség, ezúton köszönet érte.
Jóccakát!
|