Sziasztok Fiúk, Lányok!
Nehéz szavakba önteni azokat a szép gondolatokat, érzéseket, amik most a fejemben, szívemben s lelkemben "kavarognak". Még mindig a vasárnapi élmények (mert volt bőven ez alatt a másfél óra alatt) hatása alatt vagyok. Csak gratulálni tudok a Madách Színház művészeinek: (Mahó Andrea, Miller Zoli, Polyák Lilla, Nagy Sándor, Gallusz Niki, Feke Pál, Krassy Renáta, Barát Attila, Vágó Zsuzsa, Serbán Attila), és nem utolsó sorban Kocsák Tibornak. Gyönyörűen énekelték el a szebbnél-szebb, jobbnál-jobb Bródy dalokat.
A délután fénypontját számomra mégis az jelentette, amikor a mi Tinink felment a színpadra és megajándékozta a közönséget 3-4 dalocskával: Földvár felé félúton, Csak egy nap az élet, Micimackó. Ez csak 3 tudom, de most jön a negyedik, ami még be is aranyozta az egészet, az Indián által is említett legendás Ha én rózsa volnék. Bizony, ez a dal akarva-akaratlanul is, még mindig könnyeket csal a szemünkbe. KÖSZÖNJÜK TINI! Katarzis. Mindenki meg volt hatódva.
Lilike is gondolom hozzá fog szólni ehhez a lenyűgöző előadáshoz, hiszen ezt nem lehet csak úgy szó nélkül hagyni, úgyhogy nem fokozom tovább...
Örülök, hogy ott lehettem.
|