Ezt az érzelmi karcolatot a fáccsén találtam bizonyos Gostonnál, én csak felületesen ismerem az ipsét, azt mondja a lemezbemutató koncert közeledtével küldi azoknak, akik még nem vették meg a jegyüket. Meg azoknak, akik már megvették. És azoknak is, akik jegyet ugyan nem vesznek, mégis ott lesznek.
"Ízlelgetem az új Bródy-lemezt. Édes-bús érzelmes dalok kavarognak, de ez nem negatívum.Felsőfok. Hiszen ilyen az élet. C’ est la vie. Nem cukormázas sütemény, hanem édes-savanyú szósszal van nyakonöntve. És savanyú a narancs, de érik a szőlő, forr az újbor. Forr a dalod, Tini. A hatvanas évektől a hatvanas éveiden is túl.Nem kell erős whiskyt innod, sem ötvenfokos szilvapálinkát ahhoz, hogy torkodat szorítsák ezek a dalok. Egy-egy paprikás gitárszóló, szalad utána a fenyőillatú hegedű. Utoléri. Fölnevetek. Fölbomlik a rend, de ez nem rendetlenség. Olyanok ezek a dalok, mint az unicum. Vagy mint az étcsokoládé. Inkább az előbbi."
|