Ha nagyon nekirugaszkodik az ember, akkor könnyen össze tud hozni szamárságokat, már bocsánat. Még hogy nem találta az utat a Beatles után... voltál már olyan helyzetben, hogy felszabadultál valami "béklyó" alól, és hirtelen mindent meg akartál valósítani, amit addig nem lehetett? Na, lehet, hogy ilyen állapotban volt, de végülis mindegy, hogy milyen hagymázas történetet találunk mi itt ki, nagyjából az a valószínű, hogy halvány fogalmunk sincs arról, mit miért csinált. Neki annál inkább volt, szóval talán ne mondjunk ilyet, hogy nem találja az útját. Hja, egy McCartney... ő ha nem akar sehova se menni, akkor is jó helyre indul 
Ez a Beatles-Illés, Wings-Fonográf párhuzam teljességgel lehetetlen és felesleges is. Teljesen más utakat jártak be, más alapon jöttek létre és... mindenben mások, na, talán az alapítás dátumai egyezhetnek, de annak meg mennyi értelme van. Az összehasonlítások, hogy melyik jobb, vagy kevésbé az, na az meg végképp marhaság.
McCartney nem volt egyedül, és ha csinált néhány olyan lemezt, amit esetleg kevésbé ért a b. közönség, avagy kevésbé slágerlista-konform, akkor sincs semmi gond. Sőt, lehet, hogy azok a legjobbak. Ha már az LGT-t felhoztad, az első két lemezükön ha vannak is felejthető nóták, néhány olyan zseniális dal is szerepel, hogy már csak azért is érdemes volt megcsinálni azokat. Ezüst nyár, Cirkusz, Kotta nélkül, Megvárlak ma délben, hogy csak néhányat említsek. Jófajta orgonajáték, nem az a nyolcvanas évekbeli prüncögő szintihang, nekem még jobban be is jönnek, mint a későbbiek.
Szóval, Danny Lane nem holmi kezdő kiscserkész volt, ha már ott tartunk, hogy Wings és hogy volt-e társa McCartney-nak.
|
