Nagyon jólesett a tegnap este. Most jöttem rá, hogy három korosztály ajándékozott meg bennünket az aktuális örömelixírrel. Különösen örültem az egykori IV. c. osztályzenekarának (ugye, jól emlékszem, hogy 4. c.?). A különös öröm háttere, hogy én is IV. c-sként végeztem a középiskolát '68-ban, és a sulizenekar gyakorlatilag a mi osztályunkból állt össze, tulajdonképpen osztályzenekar volt. Csak éppen néhány kilométerrel délre, Székesfehérváron. Én nem zenéltem, de nagyon büszke voltam, hogy oda tartozom. 
At FG-4? Azt hiszem, hogy valamennyien, túl azon, hogy egymásnak is örülünk, miattuk járunk a klubba.
És, hogy az Illés-Fonográf holdudvara mennyi élvezetet nyújthat: Bojtorján×Micimackó=lepetézés (bocs!). 
|
