Szörényi és Bródy közöttünk
Vastaps fogadta Szörényi Levente és Bródy János népszerû magyarországi zeneszerzõket, dalszövegírókat, énekeseket tegnap Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár Gábor Áron termében tartott közönségtalálkozón. Még nem szolgáltunk rá - mondta szerényen Szörényi Levente a véget nem érõ taps hallatán.
(c) Copyright Sepsiszentgyorgy.ro A házigazda szerepében Hadnagy Miklós és Imreh-Marton István mûvelõdésszervezõk beszélgettek a ritka, ám ismert vendégekkel, akik abból az alkalomból látogattak Sepsiszentgyörgyre, hogy az augusztusban sorra kerülõ Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára készülõ rockoperájuk bemutatási körülményeirõl tájékozódjanak. A közönségtalálkozón azonban nem csak az Egy a nép, egy a magyar… címû alkotás volt a téma, hanem az idõt több évtizeddel visszapörgetve szó esett a kezdetekrõl, a legendás Illés együttes megalakulásáról, szétbomlásáról, a dalszövegek miatti politikai konfliktusokról, az akkori karhatalomnak a zenekar szétzilálására irányuló piszkos kis ügyködéseirõl, a „raportra” hívásokról, eltiltásokról, majd a késõbbi Fonográf együttes slágereirõl. Mindezek mellett maguk a zenészek elismerték, hogy a magyar rockzene létét az Illés megalakulásától számítják, és ezzel valamennyi, napjainkban színre lépõ komolyabb rock-zenekar is számol.
Az ember sír kívül, belül - mondta Szörényi, amikor a közönség soraiból valaki megkérdezte: mit érzett néhány éve az István, a király címû nagysikerû rockopera csíksomlyói bemutatásán. Bródy János elmondása szerint a székelyföldi elõadás ugyanazt az érzést ébresztette fel benne, mint az elsõ, amely a nyolcvanas évek elején felért egy óriási demonstrációval, és bemutatása dacolás volt az akkori hatalommal. Azóta Szörényi Levente több történelmi rockoperát alkotott, és úgy érzi: „van jobb is közöttük, mint az István, a király”. Az Árpád népe a szívem csücske - fogalmazott, hozzátette: „megírásával végre sikerült kilépnem abból a skatulyából, amelyet az István, a király teremtett”. Nem kell mindig az Istvánból élni, amely, most is úgy érzem, agyonnyomja a késõbbi produkcióimat - mondta a zenész, akinek augusztusban bemutatásra kerülõ Egy a nép, egy a magyar…címû mûve négy ismert rockoperájának ötvözete. A találkozón szó esett még az alkotás mikéntjérõl, arról, ahogyan születik az ötlet, a dal, a szöveg és a mû.
Az emlékek felidézése során elhangzott egy-egy ismert sláger néhány sora, mint a Ne gondold, hogy tied a világ…, a Bye-bye London, a Ki mondta, hogy rám várj… és mások. Ugye ismerik a dalt? - kérdezték a zenészek minden alkalommal a közönségtõl. Hát persze, hogy a teremben valamennyien ismerték az idézett slágereket, ám a történelem megbocsáthatatlan fintora miatt sokan csak most találkozhattak személyesen ezek alkotóival. A közönségtalálkozó elõtti és utáni taps az elnyûhetetlen, idõt álló daloknak is szólt úgy negyven, harminc év távlatából. A meleg fogadtatásra pedig igenis rászolgált az Illés együttes, Szörényi és Bródy, és azok is, akik már távoztak közülük.
Nagy Zsuzsanna
|