Ha most leírnám, mi a véleményem erről, akkor megint a fejemre zúdítanék egy jó kis ejnyebejnyét, pedig most erősen megérett bennem a gondolat, hogy emiatt nem fogok én odamenni. Mert hogy lássék, nem vagyok én kötekedő, azt nem óhajtom megjátszani, hogy leülök, majd a szíves invitációra (miszerint leszek szíves 1250 forintnyi rendelést leadni) megkérdezzem, hogy mégis mi történik, ha nem teszek ennek eleget. És ha ekkor kitessékelnének, akkor azt jogtalannak nevezném, stb. Pedig ez lenne az igazán tudatos kiállás, mert az efajta diktátum a hely részéről hát hogyismondjam, szóval nem a gittnek a rágása kategóriába tartozik.
Amúgy valószínű, hogy beszopákolnék én ott annyit, de ez az egész megalázó és pitiáner, hogy elsődlegesen azzal kell foglalkoznom, hogy mégis mennyit költök el és hogy az elég-e. Megoldhatták volna elegánsabban is, lehet, hogy az kicsit melósabb lett volna.
|
