|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fórum - Illés Klub - Vendégkönyv | |
| Illésfan | Válasz erre (^) (>) (f) 2013.08.19 19:33:37 (H) 24339. |
| Galla Miklós interjúja Michael Palinnel Nincs nyereg a biciklijén Londoni találkozás Michael Palinnel, a Monty Python csoport egyik volt tagjával Michael Palin egy szűk körű vetítéshez tartott bevezetôt a Brit Filmintézetben, 1992 augusztusában. Mielôtt a közönség elé lépett, volt olyan kedves, és nyilatkozott nekem. Magyar Narancs: Tulajdonképpen Python-tagnak vagy volt Python-tagnak tartod magad ? Michael Palin: Még mindig próbálok kitörni Python-mivoltom szorításából, és újra emberi lénnyé válni, de ez elég nehéz dolog. Hiszen mire elfelejteném, hogy valaha volt Monty Python, kedves magyar emberek, mint te, megkeresnek azzal, hogy az országukban szeretnék bemutatni a sorozatot. Nagyon örülök, hogy képernyôre kerül Magyarországon. Már azt hittem mindenki látta, de nem; még mindig vannak emberek a világon, akik ezután fogják fölfedezni, tehát nem felejthetem el, hogy kicsit még most is hozzám tartozik az ügy, és én is hozzá. MN: Milyen az életed most, összehasonlítva a Python-idôkkel? MP: Ma szabadabban dolgozhatok. Minden műsoromat más és más csapattal készítem, nem úgy, mint a Python-idôkben. Kevesebb vígjátékot csinálok. Angliában ma híresebb vagyok, mint régen, útifilmjeimnek köszönhetôen. Huszonhárom év elteltével szép dolog, hogy a még élô másik négy Python-tag ma is legközelebbi barátaim közé számít. MN: Hány éves korodban írtad az elsô jelenetedet? MP: Elsôéves egyetemista voltam Oxfordban, tehát tizenkilenc éves kellett hogy legyek. MN: Mi volt az a jelenet? Ismerjük? MP: Nem hinném. Szégyellném felidézni, azt hiszem, nagyon rossz volt. Egy barátommal az egyetem belsô életérôl írtunk jeleneteket. Az elsô profi fellépésemet ezzel a barátommal abszolváltam az Oxfordi Egyetem Pszichológiai Társaságának karácsonnyi bálján. A terem tele volt jungistákkal, freudistákkal és egyéb -istákkal, akik elég értetlenül figyelték humoros műsorunkat. Így ez inkább tapasztalatot hozott, mint sikert. MN: Biciklid van? MP: Igen, de nyergem nincs hozzá. MN: És így tudod használni? MP: Csak nagy fájdalom árán. MN: Azért biciklizel? MP: Nem, nem nagyon biciklizem. MN: És volt olyan szakasza az életednek, amikor bicikliztél? MP: Igen, a gyermekkorom. Sokszor elbicikliztem hazulról. MN: Merrefelé? MP: Sheffield környékére, hiszen ott születtem, és nevelkedtem. Ezt az ipari várost gyönyörű dombok, erdôk és kocsmák veszik körül. MN: A Python-tagok közül másvalakinek volt biciklije? MP: Ez magánügy. A saját biciklizésemrôl szívesen mesélek, mert nem szégyellem, de a többiek lehet, hogy nem teregetnék ki ez irányú élményeiket. Ilyesmirôl sosem esett közöttünk szó. John és Graham például autóval közlekedett - általában az enyémmel. MN: Van kedvenced a saját jeleneteid közül? MP: A halas pofozó-tánc. Nem tudom elmagyarázni, miért. Az emberek ösztönösen és hangosan nevetnek, amikor látják. Ez a felvételünk százszázalékosan sikerült, ami nem minden művünkrôl mondható el.(1) MN: Nekem a te alakításaid közül a Spektrum című "adás" izgatott műsorvezetôje az egyik kedvencem. MP: Érdekes, hogy ezt mondod, ugyanis aznap, amikor fölvettük, beteg voltam, s a hôemelkedésem ellenére a gyors szövegre kellett koncentrálnom. Egyébként hiúak voltunk arra, hogy minden szöveget megtanuljunk; nem használtunk súgógépet. MN: Meg tudnád-e mondani, hogy az egész sorozatban hányszor fordul elô a "the" névelô? MP: Sok ilyesmi adatot följegyeztünk. Például a "ha" szó négyszázhuszonötször hangzik el a "Ha"-jelenetben. A "melange" ötezer-háromszázhatszor, míg az "ingatag" körülbelül tizenkétezerszer szerepel. A "Cleese" kétszer bukkan fel, azonban a "the" ügyében nem adhatok felvilágosítást, mert ez egy olyan titok, amelybe engem sem avattak be. MN: Visszatérve a bicikliügyre: tudomásom szerint A hal neve: Wanda című filmhez, amelyben színészként szerepeltél, fölvettek egy izgalmas bicikliüldözéses jelenetet, amely azonban kimaradt a kész műbôl. Miért? MP: Errôl nem tudok semmit. Nem mondhatok semmit. A producerek kikötötték, hogy bármit nyilatkozhatok a Wandáról, de a bicikliüldözéses jelenetet nem említhetem. Jaj, még ezt se lett volna szabad mondanom. Jobb lenne, ha az újságban tôkehal-üldözést vagy borz-versenyt írnál. MN: Tudtommal újabb útifilm-sorozatot forgattál... MP: Igen, az Északi-sarktól a Déli-sarkig utaztam úgy, hogy repülôgépet csak a két saroknál használtunk. Hamarosan kész lesz az utómunka. MN: Milyen zenét szeretsz? MP: Például az ilyet, hogy dum-di-dum-di-dú. A szép zenét, a nyugtató zenét. MN: Kinek a zenéjét szereted? Mondanál konkrétumot? MP: Van Gogh, Leonardo da Vinci. Az utóbbinak nagyon szeretem az V. Szimfóniáját, amelyet egy repülôgépen írt. Mit is komponált, miután kilépett az Abbából? MN: Amikor összeállt Raffaellóval? MP: Igen. Akkor született a Tünés innen, bébi, ez az én palettám című szám, meg a Nyomj olajat az ecsetemre! MN: Mesélnél azokról az idôkrôl, amikor felkértek, hogy a Beatlesben dobolj? MP: Elôttem Spike Milligan(2) játszott ott, akivel közös dobfelszerelésünk volt, és aki a Beatles nevet kitalálta, sôt, ô adta McCartneynak a Paul nevet is, hiszen addig Zane McCartneynak hívták, John pedig Lennonowsky volt. Nos, Spike elhidegült a Beatlestôl, mert ô azt akarta, hogy a dalok többsége dobszóló legyen. John és Paul viszont azt mondták: "Lenne egy-két jó ötletünk", de Spike szörnyűnek tartotta ezeket. "Nevetséges, hogy a dobszólóimra rá akartok énekelni" - mondta. A veszekedés során Spike-ot fejbe lôtték, és nekem el kellett mennem a dobcuccért. A próbahelyen teljesen sötét volt. Egyszer csak hátulról megragadott valaki. "Egy szót se, egy szót se!" - szólt az illetô. Felismertem George Harrisonowitz hangját. A többiek is megfenyegettek, hogy veszélybe kerül az életem, ha eljár a szám Spike Milligannel kapcsolatban. Abban az idôben jóban voltam a királynôvel. Eljártunk pizzát enni, meg ilyesmik. Általában csendes helyekre mentünk, de egy nap a változatosság kedvéért egy nagyon felkapott londoni éttermet választottunk. Egy másik asztalnál ott ültek Beatlesék a dobosuk nélkül. Kimentem a mosdóba, a fiúk utánam. "Láttuk, hogy a királynôvel vagy. Nehogy beszélj neki Spike-ról!" "Dehogynem beszélek" - válaszoltam. "A királynô, Spike és én jóbarátok voltunk." Erre ôk: "Ha nem köpsz, beveszünk a Beatlesbe!". Beleegyeztem. A királynôvel azután is a megszokott dolgokról beszélgettem: életrôl, halálról, ácsmesterségrôl, üzletportál-tervezésrôl, de Spike-ról szó sem esett. Így bevettek. MN: Kérlek, hogy ezt a történetet más újságnak ne meséld el, hogy csak a miénk legyen a szenzáció. Tudsz erre ígéretet tenni? MP: Megbeszélem a királynôvel. (1) A halas pofozó-tánc benne van a Monty Ptyhon-összeállításban (2) Spike Milligan: 1918-ban született ír komikus-író-színész. Az angol humoristák atyamesterükként tekintenek rá. (MN = Magyar Narancs (ott jelent meg az interjú)) |
|
| Előzmény: 24338, Illésfan | |
| << 1 >> |