Erga kérésére néztem be ide, üdv mindenkinek!
Amit Benzol ír, azzal nem lehet vitatkozni, inkább csak adnék hozzá egy vetületet.
Nézetem szerint nemhogy az nem biztos, hogy a remekművek elérnek minket, hanem sokkal inkább nekünk kell szívós akarattal elérnünk a remekműveket. Én 20 éve csinálom ezt, s elmondhatom, hogy nem könnyű dolog - de az egyén lokális szintjén lehetséges. Ezalatt azt értem, hogy nyilván nem érhető el MINDEN remekmű, azonban azt lehetségesnek látom, hogy az egyén ízlésvilágát fejlesztő művek elégséges halmaza hozzáférhetővé váljon.
Ezt a szempontot különösen fontosnak érzem, mert jó eséllyel megszűr néhány teljesen szubjektív elemet, legfőképpen a zenei érték fogalmát. Ilyesmi ugyanis szerintem nem definiálható, mint ahogy maga az érték fogalma sem több egy kémiai reakciónál, ami minden egyénben más és más hatást kelt és más eredményekkel jár. Remekműnek tehát kissé önhatalmúlag azt tekinteném, ami az adott egyén lelkivilágát, ízlését fejleszti, gazdagítja, új dimenziókkal ruházza föl a világlátását, stb.
Mármost ebben a definíciós környezetben világos, hogy a médiától nem várhatjuk, hogy tálcán hozza elénk a remekműveket. Azoknak ugyanis, akikből a média él, nem érdekük, hogy az emberek ízlésvilága és lelkivilága gazdagodjon, fejlődjön, horribile dictu eljussanak az önálló értékrend megalkotásáig ill. az önálló gondolkodásig. Minden, amit a médiában látni-hallani lehet, rikta kivételtől eltekintve olyan csoportok pénzéből születik, amik a minél kevesebbet gondolkodó és minél többet vásároló emberek számának növelésében érdekeltek. De még az a kevés kivétel is hasonló indíttatásból hangzik el, csak ott nem festékszóróval, hanem lézertűvel céloznak, egy jóval szűkebb célcsoportra.
Zenei téren nálam az a kétségkívül túlzó, furcsa és skizofrén reflex alakult ki már hosszú évekkel ezelőtt, hogy amit reklámoznak, az nem is lehet jó. Valaki pénz áldozott azért, hogy azt a valamit sok-sok emberrel megismertesse - vajon miért tette? Az én érdekemben, vagy a sajátjáéban? Számomra a válasz nem igényel túl sok töprengést. Így mindig kerülőutakon járok; azt akarom megismerni, amit agyonhallgatnak, azt a lemezt akarom felkajtatni a neten, ami nincs ott a DC-n, és olyan lemezboltokba megyek, amik ugyan dolgába kerülnek az embernek, ha meg akarja őket találni. A segítség: a többi ember, akiknek bízunk az ízlésében, pontosabban hiszünk abban, hogy ők is saját ízlésviláguk folyamatos fejlesztésére törekednek. Az aktív keresést sosem szabad abbahagyni; sosem tudhatjuk, hol találunk egy esetleges kapcsolódási pontot, egy linket, egy fórumot, egy cikket, egy ajánlást valamire, ami számunkra is remekműnek bizonyulhat.
|
