Az agyamban még itt sutyorog a pénteki A.B.S.Z., de mire teljesen elhalkul, belecsap a húrokba az FG-4.
A nosztalgiáról. Nekem olyan érzésem van, hogy nem lehet az véletlen, hogy akik csecsemőkoruktól a szüleik kedvenc zenéjén nőttek fel, azok mind Beatles-rajongók, és egyben (nagy többségében) kívülről fújják az Illés és a Fonográf számait. Az Illés esetében biztos, hogy így volt, és ma is így van.
Nosztalgia? Inkább értékszelekció és értékmegőrzés. Természetesen ezen túl is rengeteg értéket őrzünk, ápolgatunk. Eközben átsétálunk a nosztalgia mezejére, amit nem kell kategorikusan elutasítani, de túlértékelni sem. Ahogy megfigyeltem, a Dob meg basszus sorozatban sokkal inkább a helyén kezelték (nem is annyira az előadókat, hanem) a produkciókat.
|