Ezzel alapvetően egyetértenék. Azonban a szabadságot (az általános értelemben vett, az élet minden területére kiterjedő szabadságot) valami olyasvalami dolognak képzelem, mint a gyomirtást: nem elég egyszer elvégezni, folyamatosan tenni kell a rendért, a tisztaságért, a terep átláthatóságáért. És ez az, amit gyakran hiányolok a közelmúltból: nemrég megnéztem az 1990-es Népstadion-beli koncertet. Ott még arról szólt a dolog, hogy valóban örülünk annak, ami egy éve történt. A szombati Zsuzsa-koncertem nem láttam többet 20 gyertyánál a Ha én rózsa volnék alatt. Ma már ennek egyáltalán nincs ekkora jelentősége, mert a minennapi gondok rengetegébe szürkült az eszme, ami gyerekkoromban még semmibe sem szürkülhetett volna bele.
Félreértés ne essék: semmit és legfőképp senki nem nevezek gyomnak, ez csak egy hasonlat volt. Nincsenek bennem semmiféle indulatok, igyekszem mindig körültekintő és elfogulatlan lenni - ezen hozzáállás eredménye, amit gondolok.
|
