"Nekem annál nagyobb örömet nem tudsz
szerezni, mint hogy elfogadod, amit adok Neked."
Ezzel szeretném kezdeni, huliótól hallottam, ő pedig valaki mástól. De annyira igaz, és annyira ráillik a tegnapi hangulatra...
Ma megnéztem nyugodt körülmények között az m1 portréfilmjét Tiniről. És ismét helyre került valami bennem.
Nagy György kérdése az volt, hogy van-e olyan sor Tini dalai között, amit most, ma már nem vállalna. Erre ő mondta, hogy nincsen, és folytatta...
"Én sajnos, ha lehetne, akkor négy sort írnék, és tökéletesíteném, csiszolnám egyre szebbre életem végéig...De hát nagyon sok alkalommal a határidő volt az, ami befejezte a művet, amit én még csak félig késznek tartottam, és így kellett átadnom az örökkévalóságnak.
N.GY.: Mennyi van most még ebből a négy sorból?
Tini: Nem érzem úgy, hogy.....sikerült azt a négy sort megírnom, ami mindent kifejez..."
Megnyugodtam. Mert minden egyes klub után ott motoszkál a kérdés bennem, hogy vajon tudják-e ezek az Illésék, hogy mit jelentenek nekem, nekünk? Nem is az, hogy tudják, érzik-e? Úgy igazán. Túl a közhelyeken.
De most megnyugodtam, mert ha még Bródy János is úgy gondolja, hogy nem sikerült teljesen kifejeznie mindent a soraival...úgy látszik, ezzel a problémával nem vagyok egyedül. 
|
