Sziasztok!
Csúnya dolog kibeszélni az embert a háta mögött  ... Sajnálom, hogy így félre ismertetek és forró fejű csitrinek tartotok.  Hosszas magyarázkodásba akartam kezdeni, hogy meggyőzzelek Titeket az igazamról, de rájöttem, hogy felesleges, mert aki akar a kákán is tud csomót találni.
Röviden: több, mint 5 évig tartó sziklálon való "ugrabugrálással" a hátam mögött, már fel tudom mérni, hogy mi a biztonságos. Nekem. Mivel nem vagyunk egyformák Nektek az már veszélyesnek tűnhetett. Drága Egyetlen Indiánom neked külön üzenem: abból sokkal nagyobb baleset lehetett volna, hogy rám uszítottad a férjemet ráncigáljon el onnan, mintha hagytál volna a magam higgadt nyugodtságában nézelődni!
Ha még nem lettem volna eléggé meggyőző zárójelben azt is megjegyezném, hogy akkor már erőteljesen játszott az a történet is, miszerint lehet, hogy Minimanó már ott lapul a pocakomban, így határozottan óvatosabb voltam, mint máskor. Ha valaki esetleg észrevette alkoholt sem ittam egész úton. Mert bár a saját életemmel úgy játszom, ahogy akarok, de remélem azt már tényleg egyikőtök sem feltételezi rólam, hogy a gyermekem életét bármikor is veszélyeztetném! (Megint Neked üzenem Indián: Nem a nászutas lakosztályban alkottuk, de csak 3 héten múlt... )
Na csak ennyit akartam...
Legyen szép napotok!! Ameddig nem találkoznánk üdvözlök és puszilok Mindenkit!!
|
