Bálint Beával már nem láttam őket, valamikor 1987 környékén találkoztam először a társulattal. Sírás lett a dologból, természetesen a röhögéstől.
Asszem '91-ben volt, hogy a kollégiumunkban próbálták egyik műsorukat (a Farkas a mezőn lett volna?). Ott lehettünk néhány próbán, nomeg tartottak főpróbát is. Na, még az utóbin is többször röhögték el magukat. "Legszebb" a Kendőevő ember című jelenetnél volt, ahol ugyebár Laár és Galla ülnek egy kávéházban, újság a kezükben. Na, amikor azt látod, hogy ott ül a két ember, arcuk előtt az újság és az egész "szerkezet" vadul rázkódik...
Poénos dolgokat kitalálni nagyon nehéz. Olyat, ami aztán később, mások számára is vicces marad. Amíg évente, vagy egy-két évente jöttek elő új műsorral, addig ezeket le lehetett tisztázni, kiválogatni a legjobbakat, neadjisten valami töténetet felépíteni. Amikor elkezdtek sűrűsödni, akkor sekélyesedett el, sajnos. Ettől még kiváló csapat.
|
