Ami a bölcsességet illeti, a magam részéről Szókrátésszal értek egyet: csak az lehet bölcs, aki már rájött, hogy bölcsesség, mint olyan, nem létezik, és a legfontosabb dolog, amit egy ember tudhat: az, hogy mennyi mindent nem tud.
Ami a tapasztalatot illeti, nézetem szerint ezt nem egy végtelen ösvényként kell elképzelni, amin mindenki tart valahol, s amiből egyértelműen meghatározható, ki tart előrébb. Az élettapasztalat sem más, mint olyan, egzakt élményhalmazból levont következtetések serege, ami egyénenként is teljesen eltérő volna akár ugyanazon élményhalmazra nézve is. Nem érdemes vitatkozni róla. Sokkal hasznosabb, ha - és itt mélyen egyetértek a hegyoldalas példával - megpróbáljuk felfedezni mások megfigyeléseit és következtetéseit, hátha onnan, más látószögből magunk is épülhetünk valamit. Elvileg ez vinné előre a társadalmat, nem a mesterséges megosztottság, ami törvényszerűen a sokszínűség (s az ebből származó társadalmi előnyök) radikális megnyirbálásához vezet.
|
