|
Színváltás:
|
| << 1 >> |
| erga | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.05 08:28:31 (K) 3599. |
Persze, sőt továbbmennék.  Gondolkodtam, és mégis lesz az a D#-dúr. Ugyanis ennek a hangjai a nyilvánvalóan létező Gisz-moll V. fokának hangjai (disz, fiszisz, aisz). Az aisz-moll hangnem pedig természetesen összhangzatos moll, ahogy az ilyenkor nyilvánvaló, így tehát létezik vezetőhangja, és ez a giszisz. Ezt azé nem teljesen magamtól írtam 
|
|
| Előzmény: 3596, etzilburg | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.05 08:27:58 (K) 3598. |
| Az előjegyzések megjegyzésére legegyszerűbb az alábbiak figyelembe vétele: -Előjegyzés nélküli a C-dúr, a-moll kettős (a továbbiakban nagy betűvel mindig dúr, kis betűvel moll. -"Felfelé" és "lefelé" egyaránt kvintenként lépdelünk (fel mindig #, le pedig b az előjegyzés) -Az előjegyzések sorrendje felfelé: fisz(F#), cisz(C#), gisz(G#), disz(D#), aisz(A#). -Az előjegyzések sorrendje lefelé: b(B), esz(Eb), asz(Ab), desz(Db), gesz(Gb). -Felfelé haladva az adott előjegyzéshez tartozó Dúr hangnem mindig az utolsó "kereszt" felett fél hanggal lévő hang. Tehát, pl. 2# előjegyzésnél látjuk, hogy a 2. "kereszt" az a Cisz, tehát a 2#-es Dúr, az a D-dúr. A párja (moll) értelemszerűen egy kisterccel lejjebb (szolmizálva dó-hoz képest az alatta lévő lá), azaz h-moll lesz. -Lefelé haladva a 0-s C-dúr után egy kvinttel lejjebb az F-dúr következik (1b előjegyzéssel), minden további b-s előjegyzésnél az utolsó előtti előjegyzésnek megfelelő hang lesz a Dúr. Azaz pl. 2b előjegyzés esetén (b, esz), B-dúr a hangnem, a moll-párja a g-moll. Megpróbálok berakni ide egy kvint-kört, azon sokkal jobban átlátható a történet. |
|
| Előzmény: 3596, etzilburg | |
| etzilburg | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.05 08:15:16 (K) 3596. |
| "egy A-dúrban használatos G# hang nem volt azonos egy Esz-mollban előforduló Ab hanggal." ugye mindenki érti  na azé'... 
|
|
| Előzmény: 3586, benzol | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.04 22:10:06 (H) 3586. |
| Ennek van egy "kevés" irodalma, itt most pl. jöhetne egy szép hosszú leírás a különböző frekvenciákról és hogy mi hogyan viszonyul a másikhoz (milyen arányokban), melyek közül a legismertebb az oktávnak az 1:2 aránya. De az összes többi hangközt ilyen törtekkel lehet definiálni. Namármost J.S.Bach és a "jól temperált zongora" nevű találmánya óta mondhatjuk azt, hogy a D# azonos az Eb-vel, már ami a hangmagasságot illeti. Ez viszont addig nem így volt, Bach nagy találmánya abban volt, hogy kitalálta azokat az arányokat és hangmagasságokat, amik mégsem hangzanak hamisnak. Illetve vannak egészen vájt fülüek, akiknek ez a skála hamis. Na mindegy, a lényeg az volt, hogy különböző hangnemekben íródott művekhez nem kellett áthangolni a hangszert (csembaló), amin addig pl. egy A-dúrban használatos G# hang nem volt azonos egy Esz-mollban előforduló Ab hanggal. | |
| Előzmény: 3578, erga | |
| << 1 >> |