Mit mondhatnék szerencsésebb volt az anyukád nálam. És persze nem haragszom az ellenvélemény miatt, miért is tenném.
Tulajdonképpen a Mamám sem utálta az Illéséket, csak egyszerűen úgy könyvelték el őket, hogy rossz hatással van ránk a zenéjük, hiszen őrjöngtünk, bomlottunk értünk, "úgy viselkedtünk, mint akinek elment az esze". Féltek, hogy elvonja figyelmünket a tanulástól, stb. Biztosan láttad a Koncert c. filmet. Emlékszel az idős nénire, aki meséli benne, hogy odalát az ablakából, ahogy játszik a zenekar és szörnyülködik a hanegerőn, de leginkább a doboson, aki úgy veri az átkozott dogját, mintha direkt idegesíteni akarná őket? Kb. ilyen volt a vélemény. Nemrég ismételték a fesztiválokat. Nem tudom nézted-e? Az Araczky énekelte az Isten véled édes Piroskámat, a Poór Péter az Utánam a vízözönt stb. Ezt a szinvonalat még elviselték, az Illés már sok volt nekik. De csak Nekik. Nekünk meg pontosan ez kellett. Ha rossz lett volna a zenéjük, akkor is dafke kellett volna, mert ők elutasították, de ráadásul még fantasztikus is volt, a rajongást megjátszani sem kellett. Persze most már többi fesztiválost is mosolyogva megnéztem (nosztalgiából) újra, de hát a minősítést már nem kell ragozni. Akkor sem kellett. Valahogy azonnal megéreztük az ízét,hogy mennyivel jobb, igazabb, nem ragozom. Úgy gondolom ezen a téren maximálisan egyetértünk.
|
- de természetesen belé tudok gondolni a Ti gyerekkori helyzetetekbe, más tereken van tapasztalásom hasonló szituációkról...